Mióta az eszemet, (meg a lábamat) tudom, mindenhonnan tapadt rám egy kis ez, meg az. A zene és a ritmus olyan éltető muníció volt mindig is a számomra, mint az étel a víz, és a levegő. Önkifejezésemmé vált a tánc, amit szóban nem tudtam vagy nem akartam elmondani, azt eltáncoltam. Ez a fanatizmus addig fajult, hogy középiskolában, minden komolyabb tánctudás nélkül tánccsapatot alapítottam, és akkor annyira rabul ejtett a közösségben való tánc élménye, hogy azóta vágyom hasonló élményekre. A salsában ezt ismét megtaláltam. Majdnem három éve kezdtem salsázni, és ennek a felső határa bízom benne, hogy a csillagos ég lesz! :)

A tánc sokkal több puszta lépések sorozatánál... Hisz a vers is szavakból, szavak sorozatából lép fel, a szépségét csak az összkép adja, az összefüggések, az érzelmek, melyet a szavak/lépések kiváltanak! Nem elég ismerni egy adott táncot, nem elég, ha tudom a lépéseit/szabályait, attól még az önmagában nem tánc. Attól lesz tánc, ha a táncolók megmutatják vele önmagukat, érzelmeiket, összhangjukat. És mindezt csakis úgy lehet, ha szeretik is csinálni azt. A vágyam, hogy ezt a szeretetet fellobbantsam mindenkiben! A lépésekkel elültetjük a magot, aztán hogy milyen növény nő ki belőle, az már rajtatok múlik!